Akkor kicsit ugorjunk vissza a No.1. /mert ebben mi voltunk az elsők/doppingos témához.
Most mikor már a felét “leültük”. Aki nem akarja az úgy sem hiszi el.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy agár lány, Kengyelfutó Speed Sweet. /Na Ő aranyom nem tehet semmiről/ Úgy hozta az élet, hogy testvérbátyjával /Kengyelfutó Snow/ együtt lett kiválasztva és megvásárolva a híres és eredményes sülysápi kennelből. Szerelem volt első látásra, pedig volt aki nem látott bennük semmi fantáziát /konténeres kutyázta őket/. Na aztán egy szép napon mikor elhoztam Őket, F. Robi barátommal úgy egyeztünk meg, hogy közösen vesszük meg és neveltetjük fel mindkettőt a nagyfügedi Agaras Főiskolán Racsek Károly barátunknál. Teltek-múltak a hónapok és a kis konténeresek felcseperedtek. Karcsi barátunk beleadott apait-anyait és hamarosan liszenszet futhattak Rábapatonán. Úgy tűnt, nem lesznek kifejezetten lassúak.
Na, gondoltam, eljött a mi időnk és régi szokás szerint, tarisznyába a pogácsa, elmentünk világot látni. Életük első versenyére a Németországi Landstuhlba érkeztünk. Társam a hosszú úton a két megszeppent agár mellett Buttás Georg Árpád volt. Az említett Úr volt az értelmi szerzője és a kivitelezője is történetünk két főhősének, még a távoli Ausztráliában. Gondoltam, egye meg amit főzött. Jöjjön és mutassa meg, mit alkotott. Aztán lássanak csodát, a két “szaros” legyőzte az oda felvonuló teljes német armadát. Voltak is csodálóik. Jó “öreg” ausztrál Barátomnak míg élek, hálás leszek azért a két döntő futamért. Még most is beleborsódzok. Egy verseny nem verseny, gondoltam. Menjünk csak, nézzük meg mit is tudnak valójában. Következett Sachsenheim. A kontinens Wimbledonja. Egy negyedik és egy második hely. Nem minden papsajt. Volt itt egy tréner az aktuális menőjével, aki jött megmutatni a tutit. Nem sikerült megelőznie csak egy agarat, azt is csak a javító futamban. Két fiatalunk következő állomása a belgiumi Beringen volt. Két pályacsúcs, két győzelem. Ez már nem lehetett véletlen, gondoltam.
Hosszasan győzködtem barátomat, vigyük őket Angliába, oda valók a teljesítményük alapján. Vittük aztán a két agarat, előbb a kant, aztán a szukát. A kan még csak csak ment valahogy, de a lánynak nem jöttek az eredmények. Kimentek érte /F.R. és B.G.Á./ és hazahozták. Nem bírta a pszichés terhelést,, amivel a versenyzés jár ott kint. Ő egy érzékeny, bújós kis lány. Árpi bá még Landstuhlban megjegyezte, nem kéne annyira szeretgetnem, mert a vége “házasság” lesz. Szóval Ő haza, a fiú meg maradt a “bányában”. Róla most nem írnék többet, mert a történetünk a kislány “karrierjét” követi. Mikor hazajöttek a távoli Albionból, Robival megbeszéltük, hogy akkor innentől övé a lány enyém a kan azt annyi. Hamarosan elérkezett az év fő eseménye az FCI Agár EB a németországi Gelsenkirchenben. Az én agaram /egy másik kan, nincs szerepe a történetben/ a hetedik helyen lett rangsorolva /akkor még nem volt szabályozva/. Mi szombaton futottunk a “Barátságos” futamban. Az előfutamra még volt idő, a döntőt a sötét beállta miatt nem tartották meg.
Történt még ennek a napnak folyamán, hogy a csupor rendezők szartak a magyar részvevők fejére és a szabályokat megbaszva akarták lebonyolítani a saját gusztustalanságuknak megfelelően a versenyt. De nem úgy a magyarok. Élre pattant egy hős vitéz és ha lett volna rá alkalma már itta is volna a német brigantik vérét. Legfőképp azok vezérének bizonyos Hasselhof Martinásznak. Ment a köcsögölés hosszasan a pálya kellős közepén, amíg a bajvívók erővel bírták. Azonban a német túlerő győzedelmeskedett, a vitéz magyarok pedig meghátrálásra kényszerültek. Tüskét azonban elhelyeztek párat a dölyfös rendezők hátsójában, ami bizony sajgott is bennük rendesen. Az egész csata úgy zajlott le, hogy “mi” az egészről csak utólag szereztünk tudomást, annak még a zaja sem ütötte meg fülünket. Ennek oka a domborzati viszonyokban rejlik, meg az elfogyasztott jófajta germán ser miatt is lehetett. Talán szerencse, talán nem. A csatát megnyerhettük volna, a háborút nem. Másnap a verseny folyamán történt furcsaságok még nem tűntek nagyon fontosnak. Történt már máskor is, hogy nyilvánosan manipulálják az eredményeket. A “mi” kis hősnőnk az első futamában utcahosszal veri a házigazdák egyik favoritját. De az idő az amit bemondtak annyira csapnivaló, hogy a helyi agarat a gazdái azonnal orvoshoz viszik, nem értik, mi a gyenge szereplés oka. Az orvos megnyugtatja őket, miszerint az agárnak kutya baja. Talán a sok ember meg a stressz lehet okozója a rossz szereplésnek, mondja a jó állati orvos. A “mi” lányunk másodikra fut egy döntős időt. A döntőben egy harmadik helyet szerez. Után vizeletminta. Másnap hazasompolygunk.
2010.09.30-i dátummal jön egy levél hogy szar van a palacsintában. Nekem. Nem értem? Miért is? Hívom a Robit, hogy mi van. Ő mondja, nem kapott semmit. Én mondom, intézkedni kell, mert szoros a határidő. Pénzt fellebbezésre Ő küldi el banki utalással. Én kérdezem “szakértőt”, fogathajtó válogatott egyik orvosát, mit tegyünk. Ő mondja, kérjünk DNS vizsgálatot, ha a “B” minta nincs nálunk. Aztán ha az egyezik az agarunkéval nincs mit tenni. Persze ha az is +, csak akkor. Mi megkeresünk egy ügyvédi irodát, legyen mégis a dolog részünkről is hivatalos. Megy a levél a rendezőkhöz. Kérünk DNS vizsgálatot is. Erre ők. Azt nem lehet, mert azt nem írja elő a szabályzat. Mi próbáljuk elérni, hogy de legyen mégis, de nem érdekli őket a nyomorunk. Kérünk hivatalos labor eredményt, nem küldenek. Kérjük, ha nem vizsgálják meg a “B”-t, küldjék vissza annak árát. Még csak válaszra sem méltatnak bennünket. Megpróbálja az AVB kikérni a hivatalos papírokat, de oda sem küldenek semmi hitelt érdemlőt. Hoznak egy ítéletet és kérik, fogadjuk el mert az nagyon méltányos. Mi nem akarjuk, ezért fellebbezünk. Ők elutasítják és meghozzák a már ismert döntésüket. Azt közzéteszik a “német agaras magyar közlönybe ” az UW-ban. Innét tekinthető a dolog hivatalosnak.
Próbálkoztunk természetesen közben minden vonalon információkhoz jutni és meglepődtünk, milyen sokan segítettek. Még a rendezők részéről is volt informátorunk, aki természetesen végig inkognitóban maradt. Különböző verziókat hallottunk. A büntetést kaptunk a szombati “események” miatt, volt az egyik gyöngyszem. A németországi dopping vizsgálat menete a másik. Miszerint költségkímélő módszer, hogy a vett mintákat összeöntik és ha nem volt + akkor jó, ha meg volt akkor választunk egyet. Régi bevett szokás, hogy ne derüljön ki a dolog, nem küldenek senkinek labor eredményt /mint ahogy mi sem kaptunk/, csak egy “hivatalos” értesítőt az eredményről, vagy az eredménytelenségről.
A történet részünkről ott ért véget, mikor a hivatalos fellebbezésünket elutasították. A polgári peres eljárás megindításához a dortmundi bíróságot jelölték ki. /pont/ Annak megindításához németországi ügyvédi irodát /ügyvédet/ kellett volna megbízni. Szolid kísérletet tettem és érdeklődtem a tarifákról. Sajnos nem engedhettem meg magamnak. Az ügy nem annyira egyértelmű, hogy biztosra lehetett volna menni. Minden bizonyíték a németek kezében volt. /van/ A “B” mintára gondolok. Az egész ügy során leszarták a véleményünket. A legkisebb jelét sem adták annak, hogy partnerként kezelnének minket.
Itt a vége, fuss el véle.
Hősnőnk azóta a száműzöttek keserű kenyerén él. A két briganti /F.R.+én. az öreg nem tehet semmiről/ meg tovább feszíti a húrt. Pedig egyikünk sem brácsázik.
